Nincsenek véletlenek.
– Ez lehetne pusztán egy jól hangzó mondás, de valójában jóval több annál. Egy életszemlélet, filozófia. Azt üzeni, hogy az életünkben minden jó okkal történik, nincsenek véletlenek. Azt üzeni, hogy a problémáink is azért vannak, hogy tanuljunk, fejlődjünk, többek és jobbak legyünk azáltal, hogy szembenéztünk velük és megoldottuk, leküzdöttük őket.
Valóban így lenne? Valóban nincsenek véletlenek és minden okkal történik? Nem tudhatjuk. Egy dolog azonban biztos: aki így gondolkodik, mélyen, meggyőződéssel hisz ebben az ennek köszönhetően megerősödik és előbbre jut, teljesen függetlenül attól, hogy ez ad abszurdum valójában így van-e.
Üldözési mánia…
Gondoljunk csak bele. Mi ennek a gyökeres ellentéte? Egyfelől a paranoia, ami nem más, mint üldözési mánia. Egy erőteljes belső meggyőződés, miszerint minden és mindenki összefogott ellenem (ellenünk), így számunkra nem marad más, mint az egyenlőtlen esélyekkel folytatott küzdelem, panaszkodás és önsajnálat. Mit erősít ez a szemlélet? Leginkább a tehetetlenségérzetét. Felment a felelősség alól, és cserébe ad egy sztorit (a világ ellenünk van) amit úton útfélen mesélhetünk önmagunknak és másoknak. Segít elkerülni a csalódást (úgysincs esélyünk, így nem csalódhatunk). Ugyanakkor impotenssé, önhibánkon kívül tehetetlenné, erőtlenné degradál minket. Nem marad más, mint a túlélésért folytatott küzdelem.
Nincs semmiféle cél és rendszer.
Egy másik lehetséges ellentét az a meggyőződés, hogy nincsen semmiféle rendszer és összefüggés a dolgokban. Minden pusztán rajtunk kívülálló random tényezők teljesen véletlenszerű összjátékán múlik. Egyet tehetünk: az éppen aktuális széljárást és lehetőségeket megragadva és kihasználva megpróbáljuk azokat a lehető legjobban saját előnyünkre fordítani, a veszélyeket és hátrányokat pedig kivédeni és minimalizálni. Egy fokkal jobb, mint az előző. Ugyanakkor épp ugyanúgy áthatja a céltalanság érzete: semminek sincs önmagán túlmutató célja és értelme. Egyetlen cél marad: az alkalmazodás, túlélés és egyfajta érvényesülés. Az élet puszta küzdelem a fennmaradásért, és ha sikerrel is járunk a történet legvégén egyetlen dolog marad számunkra: az üresség.
Lehet választani!
Lehet tehát mindenkinek választani saját belátása szerint. Mindenesetre aki az elsőt választja – ezt a paranoia ellentéteként pronoiának hívjuk – azt választja, hogy a dolgoknak van mögöttes célja és értelme. Érdemes küzdeni, érdemes tanulni, érdemes fejlődni mert a dolog értünk van és vezet valahová, még ha nem is látjuk a végét.
Azt gondolom nem kérdés melyik hozzáállás ad több erőt és energiát, hitet a kitartáshoz és találékonyságot a megoldáshoz amikor nehézségekkel, akadályokkal és problémákkal kell szembenézzünk.
Életünk különböző szakaszaiban mindannyiunkat foglalkoztat az élet értelme. Mi célból vagyunk itt, hogyan és miért jött létre, mi végre van ez az egész? Biztos válaszunk erre egyelőre nincsen és talán nem is lesz soha. Hitünk és belső meggyőződésünk azonban lehet. Ha megtaláljuk saját életünk értelmét, ez ad értelmet az életünknek.
Meglelni életünk értelmét?
De miben lelhetjük meg ezt az értelmet? Ehhez érdemes belegondolni, hogy ha lejárt az időnk mi is marad utánunk? Ha jól meggondoljuk semmi, ami rólunk szól. Semmi, amit magunknak szereztünk, elértünk, megtapasztaltunk és felhalmoztunk életünk folyamán. És minden, amivel hatással és befolyással voltunk mások életére: legközelebbi szeretteinkre, barátainkra, családunkra, rokonainkra, ügyfeleinkre, munkatársainkra, vagy éppen vadidegenekre. Bennük élünk tovább.
Mert nem marad semmi, amit kaptunk, de megmarad minden, amit adtunk.
3 hónapos személyiségfejlesztő programunkról tudj meg többet itt: www.egyujkezdet.hu