Mire jók a “motivációs tréningek” egyáltalán?
Mostanában itthon is nagyon népszerűek lettek az úgynevezett motivációs tréningek. Miközben sokan sokat köszönhetnek ezeknek, mások szerint ilyesmire az ég világon semmi szükség, hisz a legtöbb ember köszöni szépen épp eléggé motivált egy sor dologra, amit már most is csinál szépen és rendben. Nem kell ehhez semmiféle külső segítség.
Az igazi kérdés azonban nem az, hogyan lehetnél motiváltabb.
Az igazi kérdés az, tudod-e hogy valójában mi a motivációd mindarra, amit csinálsz, vagy csinálni akarsz? Mi az, ami Téged cselekvésre ösztönöz? Miért teszed meg mindazt, amit nap mint nap megteszel?
És nem mellesleg miért van az, hogy sokszor egy dolog az, amit mondasz és egy egészen más dolog az, amit csinálsz?
Miért van az, hogy azt mondod nem akarsz dohányozni, vagy inni, vagy minden este bekajálni, otthon punnyadni, ostoba sorozatokat bámulni, az internetet bújni, egy utált munkahelyen, vagy egy kiüresedett párkapcsolatban megrekedni és minduntalan csak halogatni a dolgokat – mégis gyakran éppen ezt teszed…
Ha magadra ismersz, nem vagy egyedül! Időnként a legtöbbünk életét eluralják olyan dolgok, amikért nem vagyunk büszkék önmagunkra, és amiken változtatni akarunk. Aztán időnként nekiduráljuk magunkat, hogy eztán másként lesz, a kezdeti nekibuzdulást követően önállóan mégis viszonylag kevesen képesek tartósan változtatni a dolgaikon. Miért?
Mert ez lemondással és erőfeszítéssel jár, az eredmények pedig nem egyből jönnek. Aztán meg előfordul, hogy pont most épp semmi kedvünk megtenni azt, amit elhatároztunk, majd inkább később… Majd holnap… Meginog az elszánás, a hitünk abban, hogy sikerülhet, akkor meg minek az erőfeszítés? Végül szép lassan feladjuk és visszatérünk a régi jól ismert szokásainkhoz. Vannak közöttünk olyanok is, aki mindezt szuper hatékonyan teszik! Az ő trükkjük, hogy fejben végigpörgetik gyorsan az egészet és feladják még mielőtt egyáltalán elkezdték volna!
Ha jártál már így, nem a te hibád! Pusztán erőből, akaraterőből és egyedül ez többnyire nem megy. Ugyanakkor kellő támogatással és a megfelelő eszközök elsajátításával igenis fogást találhatsz szokásaidon, megtörheted a viselkedésedet uraló mintákat és olyan kézzelfogható változásokat hozhatsz az életedben, amikről korábban álmodni sem mertél!
Nem a háttered, a körülményeid, a lehetőségeid, a téged körülvevő emberek, vagy éppen belső vívódásaid határozzák meg a sorsodat. Hanem a döntéseid.
A sorsod a döntéseid pillanatában formálódik. Gondolj csak vissza életed néhány kulcsfontosságú mozzanatára: ha azokban a helyzetekben ott és akkor másképp döntesz, akkor ma valószínűleg egy más életed lenne anyagi, párkapcsolati, családi, vagy éppen karrier szempontból – fizikai, lelki, és érzelmi síkon egyaránt.
A kezedben van az erő, hogy más döntéseket hozz meg ezután, amik más eredményre fognak vezetni, mint eddigi döntéseid tették. Ez ilyen egyszerű. Megcsinálni ugyanakkor persze nem könnyű.
Az is egy döntés, hogy itt és most abbahagyod az olvasást és helyette inkább mész vissza focimeccset nézni. Vagy, hogy folytatod és elgondolkozol ezeken a dolgokon. Mindkettő más és más eredményre vezet majd. Percről percre hasonló döntések tömegét hozod meg, többnyire rutinszerűen, anélkül, hogy ennek akárcsak a tudatában lennél.
Ma reggel, amikor felhúztad a nadrágodat, emlékszel, hogy melyik szárába bújtattad be először a lábadat? Emlékezz vissza. Egészen biztos, hogy mindig ugyanazzal a lábaddal kezded. Anélkül, hogy gondolkodnál rajta. Ez pont ugyanígy működik egy sor más dologgal a napod folyamán: öntudatlan rutinok határozzák meg.
Az egyik döntésed az, hogy mi az, ami elsősorban foglalkoztat. Ahová a figyelmed irányul, oda összpontosítod az energiáidat.
Ebben mindannyian meghatározott mintázatokat követünk. Van, akit elsősorban a múltjafoglalkoztat. Vannak, akik a jövőbe tekintenek. Mások pedig leginkább a jelen pillanatát élik meg. Vannak, akik elsősorban a jó dolgokra gondolnak, míg mások gondolkodását a problémákhatározzák meg. Van, aki csak önmagával foglalkozik, és van, aki elsősorban másokkal törődik.
Te mire figyelsz oda leginkább és ezt milyen érzelmi töltéssel teszed?
Ha a múltra, akkor a belső mozidban örömteli nosztalgiával idézed fel a régi szép időket, vagy éppen fájdalmasan újra és újra lejátszod magadnak életed legrosszabb pillanatait, elfuserált választásait és kudarccal végződött próbálkozásait?
Ha a jövőre, akkor izgalommal tekintesz előre az elérendő céljaidra, álmaidra és ambícióidra, vagy éppen szorongással és aggodalommal telve azon kattogsz vajon milyen újabb sorscsapást tartogat a holnap?
Ha elsősorban a jelenben élsz, akkor a megélt jó dolgokra, vagy a téged frusztráló hibákra és problémákra figyelsz fel? A kátyúkat veszed észre az úton, vagy a simogató hajnali napsütést? Megünnepled a sikereidet, vagy egyből azon jár az eszed mi mindent kell még elvégezned?
Ha sokat foglalkozol másokkal, általában min agyalsz? Hogy mit nem bírsz bennük, hogy mit akarhatnak és mit gondolhatnak rólad, vagy hogy milyen közös pontjaitok vannak, mi az amit bírsz bennük és hogyan segíthetnél nekik?
Ha sokat foglalkozol önmagaddal, és kihangosítanánk a napi szinten jellemző kis belső monológodat, miről szólna ez? Hogy milyen célokat akarsz elérni, mi az amiben jó vagy és milyen klassz dolgokat fogsz tenni ma, vagy azon ostorozod magad, hogy milyen béna vagy, úgy sem fog sikerülni és hogy lehetsz ennyire hülye?
Egy másik döntésed, hogy milyen jelentést tulajdonítasz életed megélt eseményeinek.
Nagyoknak és kicsiknek. Például egyszerűen csak valaki viselkedésének. Valaki például nagy hangon magyarázni kezdi neked, hogy mit kellene csinálnod. Mi fut át az agyadon ekkor? Az utasítgató stílusával nem tisztel, semmibe vesz téged? Vagy nyilván nem bírja a búrádat és ezért osztja az észt? Vagy biztos csak egy nehéz napja van?
Minderről a pillanat törtrésze alatt, többnyire öntudatlanul hozol döntést és a választott jelentés azonnal meghatározza hogy érzed magadat az adott helyzetben és hogy reagálsz rá. Érzéseink pedig életünk gerincét alkotják. A minket általában jellemző érzelmi állapotok alapvetően meghatározzák életminőségünket, legyen az fájdalmas és frusztrált, vagy éppen hálás és bizakodó.
Amikor nehézségekkel kell szembenézned, Te mire gondolsz? Arra, hogy nem vagy elég? Arra, hogy valamiért büntet a sors? Hogy miért mindig Te? Hogy mivel érdemelted ezt ki? Vagy arra, hogy a problémák az életünk részei és arra vannak, hogy megoldjuk őket? Hogy csak akadályokon túljutva válhatunk erősebbé, bölcsebbé, többé, jobbá? Kudarc esetén arra gondolsz, hogy most mindennek vége, vagy arra, hogy lezárult egy fejezet és ez egy új kezdet?
Sohasem életed eseményei, hanem az ezeknek általad tulajdonított jelentések kontrollálják életedet, életed érzelmi megélését.
Érzelmeid pedig elvezetnek harmadik döntésedhez: a cselekvéshez.
Hogy mit teszel az adott helyzetben. Feladod és visszavonulót fújsz? Vagy ugyanúgy tolod továbbra is, csak erősebben? Vagy kitartasz célod, elhatározásod mellett, de tanulva a tapasztalatból változtatsz a megközelítéseden?
Változást akarsz hozni az életedben? Dönthetsz úgy, hogy változtatsz azon, amire innentől kezdve elsősorban odafigyelsz. Dönthetsz úgy, hogy életed eseményeit új, előremutató és téged erősítő jelentéssel ruházod fel. És dönthetsz úgy, hogy mindezek folyományaként mást lépsz és máshogy kezelsz helyzeteket, mint eddig.
Mindez persze nem könnyű, de lehetséges. A múltad nem kell, hogy meghatározza a jövődet. A változás kulcsa pedig a kezedben van. Csak az a kérdés, élsz-e vele?