Önostorozó hajlamaink.
Te is azon kapod magad időnként, hogy olyan dolgokat mondasz magadnak, amit a legrosszabb ellenségednek sem mondanál? „Ez NEM fog menni…”, „KEVÉS vagyok én ehhez…”, „TUTI most is el fogom szúrni…”„Hogy lehetek ENNYIRE hülye…”, „TELJESEN alkalmatlan vagyok…”, „EKKORA lúzert, mint én…”, „TUDTAM, hogy nem fog sikerülni…”, „Nekem SOHA semmi nem jön össze…”, „Miért MINDIG én…?”, „Hogy lehetek EKKORA…”. Nyugodtan helyettesítsd be most a sajátjaidat! Te miket szoktál mondani magadnak?
Ha ismerős a dolog akkor jó tudni, hogy ezzel a sajátos szokásoddal bizony nem vagy egyedül! Érdemes belegondolni, hogy ha kihangosítanánk amit néha (gyakran?) magunkban mondani szoktunk magunknak magunkról, akkor legtöbben bizony jó eséllyel elmegyógyintézetben kötnénk ki. Miért csináljuk ezt és hogyan hat mindez vissza ránk?
Korántsem egy ártalmatlan szokás.
Ez a fajta önostorozás belső feszültségünk, félelmeink, szorongásaink, indulataink kifejeződése, ventillálása, levezetése, amibe időről időre a legtöbb ember belecsúszik. Önmagában véve ártalmatlannak tűnik, azonban van aki nem időnként és rövid időre csinálja, hanem rendszeresen visszatérő mintaként már-már “mantráz” ilyen és ehhez hasonló gondolatokat és kijelentéseket magában. Ennek a hatása viszont már egyenesen önpusztítóvá válhat.
Ahogyan beszélünk magunkban az előttünk álló nehéz kihívásokról, illetve a bennünket érő negatív eseményekről, kudarcélményekről és az ezekben játszott szerepünkről meghatározza, hogy milyen jelentéssel ruházzuk fel ezeket, és ennek következtében mit gondolunk, hogyan érzünk és mit teszünk az adott helyzetben.
Elgyengít, vagy megerősít?
A dolgoknak általunk tulajdonított jelentések vagy ösztönöznek és megerősítenek („Legközelebb sikerüni fog.”, „Megpróbálom másképp.”), esetleg semlegesek („Ez most nem jött össze.”) , vagy aláásnak, elkedvetlenítenek és gyengítenek bennünket (lásd az önostorozás összes formáját). Bármi is történjen velünk az pontosan azt és annyit fog jelenteni, amilyen jelentéssel mi magunk felruházzuk és úgy is fog visszahatni ránk. Ha valamilyen előremutató értelmet és jelentést ad egyébként nehéz, vagy fájdalmas helyzeteknek, ha önbizalmunkat erősíti, bátorít, ösztönöz, cselekvésre sarkall, próbálkozásra, kitartásra, erőfeszítésre buzdít és arra, hogy tanuljunk hibáinkból, akkor bármiről is legyen szó exponenciálisan megnő az esélyünk a sikerre! Ellenkező esetben pedig éppen az ellenkezője történik. Mindebben pedig igenis van választásunk!
Adj neki nevet, és ha kell hallgattasd el!
Hadd osszak meg Veled egy technikát, ami egyszerűsége ellenére rendkívül hatékonyan segít elhallgattatni ezeket az önostorozó belső hangokat amikor megszólalnak a fejedben!
Gondolj néhány dologra, amit ilyen helyzetekben mondogatni szoktál magadnak. Idézd fel a legerőteljesebbeket. Halld, ahogy megszólal benned ez a hang, pontosan azzal a hangerővel, hangsúllyal, hangvétellel ahogy szokott. Hogy beszél? Kimért? Rideg? Gunyoros? Cinikus? Szigorú? Affektál? Hangos, vagy suttog? Kinevet? Milyen hangon szól hozzád? Egy férfi, vagy egy nő? Fiatal, idős, vagy gyerek? Esetleg egy konkrét valaki hangján szól, akit jól ismersz?
Most adj egy nevet neki, mintha személyiségednek az a benned élő része aki ilyeneket mond egy tőled különböző személy lenne. Adj egy kellően rosszul csengő, vagy olyan derogáló gúnynevet neki, ami kifejezi a negativizmusát, cinizmusát, kritikus hangvételét, rosszindulatát (az enyémet én például Károgónak neveztem el). Ha megvan a név, akkor jegyezd meg és az elkövetkező napokban tedd a következőt. Amikor csak megszólal ez a hang benned, hallgattasd el! Mondd például, hogy: „(Károgó), fogd be!”, „(Károgó), téged most senki sem kérdezett!”, „(Károgó) kussolj!”, vagy „(Károgó), rád senki sem kiváncsi.!”. Amikor pedig elhallgattattad mondj magadnak helyette néhány pozitív, bíztató szót, olyan átérzéssel, mintha egy jóbarátodba próbálnál lelket önteni: „Menni fog ez!”, “Jó lesz ez!”, „Legközelebb sikerülni fog!”, „Újra megpróbálom!”, „Készen állok!”, „Megcsinálom!”.
Próbáld ki néhányszor és figyeld a hatást! Meg fogsz lepődni az eredményességén! Ha esetleg gyakorló szülő vagy akkor jó tudni, hogy ez ráadásul egy olyan technika, ami gyerekeknél is kiválóan működik!
Önostorozás helyett önerősítés.
Bármit is mondogatunk magunkban, azt a gondolatot felnagyítjuk, felerősítjük és kondicionáljuk magunkat rá mindaddig, míg végül valóságként fogadjuk el és meggyőződésünkké lesz. Minél gyakrabban és minél nagyobb átéléssel tesszük mindezt, annál inkább érvényesül a hatás –legyen akár pozitív, akár negatív. Nem véletlen, hogy az élsportolókat sportpszichológusok külön trenírozzák arra, hogy a verseny kritikus pillanataiban ne azt mondogassák magukban, hogy „Nem adom fel…”, hanem ezt: „Végigcsinálom!”.
Szóval, akkor megvan az a bizonyos név? Akkor azt is tudod, hogy mit kell tenned, ha legközelebb megszólal Benned!