Újévi fogadalmak helyett.

Hogy indult az éved? Tettél újévi fogadalmat? És ha tettél, tartod még?

Hogy indult az éved?

Tettél újévi fogadalmakat? Hogy ezután nem eszel vackokat és lefogysz, rendszeresen mozogsz, kevesebbet tévézel, eldobod a cigit, soha többet nem iszol, nem húzod fel magad hülyeségeken, több időt töltesz a gyerekeiddel, megtanulsz angolul, belevágsz végre abba amit mindig is szerettél volna… Szóval, Te tettél valamilyen fogadalmat? És ha tettél, tettél is érte? Tartod még?

Ha igen, akkor őszintén gratulálok Neked! Toronymagasan az átlag felett teljesítesz! Lassan január vége van és a lelkes kezdést követően ekkorra legtöbben már bőven elengedik fogadalmaikat. Még 3 hét sem telt el 2019-ből, és a legtöbb embernek már ennyi idő is bőven elég volt ahhoz, hogy elsodorja az élet és elengedje amit megfogadott. Ha ez Rád is igaz, ne érezd rosszul magad emiatt. Nem veled van a baj, pusztán a móddal ahogy nekiláttál.

Ez a megfogadom-elengedem dinamika olyannyira jellemző és ismerős a legtöbbünk számára, hogy sokan már nem is tesznek újévi fogadalmat, hisz minek? Ha egyszer úgyis tudjuk, hogy nem fogjuk betartani, akkor meg minek bohóckodni vele? Az ember csak teljesen feleslegesen beleléli magát, lelkesedik, felszívja magát, aztán meg a vége úgyis csak a csalódás lesz, és hogy az önértékelésem megint csak megzuhan: „ennyire nem vagyok képes….”   

De miért van ez így? Miért teszünk újévi fogadalmakat egyáltalán? És hogyan lehetne ezt jobban csinálni? Hogy érhetem el azt, hogy ha egyszer megfogadom, hogy változtatok valamin, amellett ki is tartsak? Érdekel a válasz? Tarts velem és megtudod.

Ezért szokuk feladni.

Amikor változtatni akarunk valamin, az jellemzően valamiféle erőfeszítéssel, lemondással, áldozathozatallal jár együtt, miközben a végkimenetelét sokszor bizonytalannak érezzük. Ha belevágok egy fogyókúrába, akkor a nehézségekkel (éhezni, lemondani arról a csokiról…) biztosan és azonnal szembesülök, míg az eredmények és az ezzel együtt járó örömérzet csak jóval később jelentkezik majd (már ha egyáltalán eljutunk oda, mert ugye ki tudja…). Az ember elgyengül, elbizonytalanodik: Biztos akarom én ezt…? Á, úgysem fog működni… Ez még belefér… Most az egyszer kivételt teszek… Majd holnap…És mire észbe kapunk már ki is dumáltuk magunkat belőle, gyártottunk magunknak egy rakás jó kis önigazoló mentséget és kifogást, és szépen vissza is tértünk a régi kerékvágásba. A szokás bizony nagy úr.

De miért is teszünk akkor újévi fogadalmakat egyáltalán?

Mert mindannyiunknak van egy alapvető, meghatározó belső indíttatása arra, hogy megújuljunk, fejlődjünk, hogy többek és jobbak legyünk, hogy saját legjobb formánkat fussuk. Mert időről időre valami arra ösztönöz bennünket, hogy megoldjuk a problémáinkat amiket egy ideje már tolunk magunk előtt, hogy sodródás helyett kezünkbe vegyük az irányítást és kihozzuk magunkból, az életünkből a lehető legtöbbet. Mert ez tesz boldoggá bennünket: a fejlődés. A tudat, hogy ma jobbak, többek, erősebbek, okosabbak, tudatosabbak, bölcsebbek, rátermettebbek, képesebbek, eredményesebbek, boldogabbak vagyunk, mint tegnap voltunk Holnap pedig még többek leszünk. Ha ezt érezzük, boldogok vagyunk. Ha pedig nem, akkor boldogtalanok. Mert mélyen belül minden idegszálunkkal, zsigerileg érezzük és tudjuk, hogy több van bennünk, hogy többre vagyunk képesek és hivatottak mint amit jelenleg megélünk. Mert ha fejlődés nincs, akkor semmi sincs. És mikor máskor van egy kitüntetettebb időpillanat a személyes megújulásra, ha nem Újévkor?

Ha tehát megvan bennünk ez az erő, ez a szándék, ez az elhatározás a megújulásra, akkor hogyan csináljuk úgy, hogy az valóban tartós pozitív változást hozzon az életünkbe, ne pedig csupán egy újabb elvetélt próbálkozást?

Bármin is akarsz változtatni, először is hozz egy valódi döntést!

Hozz döntést arról, hogy ahogyan eddig ment, úgy nem mehet tovább. Ennek egyszer s mindenkorra vége van itt és most. Meghúzok egy vonalat és nincs többé visszaút. Mert ez nem én vagyok. Mert ennél többet érdemlek. Mert ennél többet akarok. Mert ennél többre vagyok hivatott.

A változás egy pillanat műve: a döntés pillanatáé. Meglehet hosszú időnek kellett eltelnie hozzá, hogy meghozz egy bizonyos döntést, de amint meghoztad új időszámítás kezdődik. Egy döntés nem akkor születik meg amikor kijelentesz valamit, hogy ezt kellene, meg azt kellene másképp csinálnod. Ezt kívánságlistának hívjuk nem pedig döntésnek. A döntés ismérve az, hogy eltökélt, következetes cselekvés követi. Hogy nincs visszaút. Mert meg KELL lennie, történjen bámi is!

Amíg valami csak a kívánság szintjén létezik, addig csak akkor teszünk érte ha minden jól alakul: megvan a kedv, az energia, a lehetőség és még a nap is süt. És persze amint akadályokba ütközünk valami más rögtön fontosabb lesz és gyorsan el is felejtjük az egészet úgy, ahogy van…

Tedd identitásod részévé a változást!

Ahhoz, hogy a lemondással, nehézségekkel, erőfeszítéssel, akadályokkal szembesülve is haladj előre elengedhetetlen, hogy új elhatározásod az identitásoddá váljon. Bármely fogadalmad csak akkor fog gyökeret ereszteni, ha összhangban van azzal, ahogyan meghatározod magadat. Ha próbálod letenni a cigit és kíváncsi vagy meddig bírod, de mindeközben magadban továbbra is dohányosnak tartod magad, akkor a próbálkozásod akárhogy is erőlködsz nem fog sokáig tartani. Hiszen te egy dohányos vagy. Ez az identitásod része. Eltelik néhány hét, esetleg hónap, és garantáltan újra legyűr a vágy és visszatérsz régi szokásodhoz. Hisz dohányos vagy. Ha akarnád, letennéd, mondod magadnak. De most mégsem akarod.

Ha valódi változást akarsz identitásod részévé kell tenned a változást. Az identitásunk, ahogyan meghatározzuk magunkat az egyik legmeghatározóbb erő, ami befolyásolja viselkedésünket, tetteinket, döntéseinket és választásainkat. Szinte mindent készek vagyunk elkövetni annak érdekében, hogy konzisztensek maradjunk azzal, akinek valljuk magunkat. A példánál maradva ha egyszer s mindenkorra le akarod tenni a cigit akkor másképpen kell meghatároznod magad, például: sportember vagyok, egészséges vagyok, fitt vagyok.  (A nemdohányzó vagyok típusú tagadás egy állandó emlékeztető lenne arra miről mondtál le, ezért nem lenne egy igazán jó választás.)

Tedd elviselhetetlenné azt, ahogy eddig ment és ellenállhatatlanná azt, ahogyan ezután fog!

Bármi, amit pusztán akaraterőből próbálsz nyomni garantáltan kudarcra van ítélve. Ahhoz, hogy a dolog működjön az újnak ellenállhatatlanul vonzónak kell lennie számodra, olyannak, amit minden egyes idegszáladdal meg akarsz élni. A régi mintának pedig olyan szinten taszítóvá kell válnia, amit nem tolerálsz magadban soha többé. Ha ez a kettő együtt van jelen, akkor a változáshoz szükséges erőfeszítésedre már nem erőfeszítésként gondolsz többé, hanem egy nemes kihívásra, ami a javadat szolgálja. Amihez fel akarsz és fel is fogsz nőni. Amitől egy jobb emberré válsz, aki joggal lehet büszke önmagára. Mert túllépte saját korlátait, nem csak beszél dolgokról, hanem teszértük. Nem csak meg fogja tenni, hanem már meg is tette és teszi. Kitartóan. Következetesen. Akkor is ha nehéz. Akkor is, ha fárasztó. Akkor is, ha esik az eső. MERT EZ VAGY TE.

Kell tehát egy pozitív, eszméletlenül vonzó jövőkép ami magához húz. Ami összhangban van azzal az identitással, ahogyan meghatározod magad, aki mélyen legbelül Te igazából vagy. Ha a célod nincs összhangban az identitásoddal akkor az nem több ócska önámításnál. És nem árt, ha a célod mellett ott áll egy sor nagyon erős indokod, amiért ezt itt és most el akarod érni. Amiért ezt meg akarod élni. Ezek az indokok adják ugyanis a valódi hajtóerőt neked ahhoz, hogy leküzdd a nehézségeket.

Ezeket a kérdéseket tedd fel magadnak.

Gondold végig: Mi a célod, mit akarsz elérni? És miért? Egészen pontosan mit vársz ettől, mit akarsz érezni, megélni azzal, hogy eléred? Mit nyersz akkor, ha itt és most véget vetsz annak, ami eddig volt, húzol egy vonalat, változtatsz és valóra váltod a célodat? Hol leszel akkor 1-3-5 év múlva? Lásd magad előtt teljes bizonyossággal megvalósulni a célodat! Hogy fogod érezni magadat? Mit fogsz gondolni magadról, hogy fogsz érezni magaddal kapcsolatban? Mit fogsz mondani magadnak? És mit fognak mások mondani rólad?

Gondolkodj el a változatlanságon is. Lásd magad előtt mi történik akkor, ha nem cselekszel. Mit veszítesz azzal, ha nem változtatsz semmin sem? Hová vezet a hezitálás, a halogatás, a tétlenség? Hol leszel 1-3-5 év múlva, ha nem teszel most semmit sem? Miről mondasz le? Mit mulasztasz el? Mit veszítesz ezzel? Ennek következtében milyen állapotban leszel? Hogy fogod érezni magad emiatt? Mit fogsz gondolni magadról? Mit fogsz mondani magadnak? És mások mit fognak rólad?

Te mi akarsz lenni: intő példa, vagy inspiráló példakép?

Mindannyiunk élete vagy egy intő példa, vagy egy inspiráló, követendő mintakép. A kettő közül Te melyik vagy ma inkább? És a döntéseid nyomán inkább melyik leszel? Mit választasz?

A választásod fényében pedig hogy érzel most az ehhez szükséges erőfeszítéssel kapcsolatban? Készen állsz megtenni, amit csak kell? Akkor is, ha nehéz? Készen állsz felégetni a hidakat magad mögött? Készen állsz kijelenteni, hogy eddig és ne tovább?

Ha IGEN, akkor kezdd el élni az új életed! Tegyél egy határozott, tudatos lépést a jó irányba minden egyes nap! Amit pedig most megfogalmaztál és leírtál magadnak – a célodat, a jövőképedet, az okokat amiért ezt el akarod érni, a fájdalmat és szenvedést amit el akarsz kerülni, és az örömet és büszkeséget amit meg akarsz élni – mindezt vedd elő és olvasd el, idézd fel minden egyes nap! Legtöbben a fogadalmaikra legközelebb jó ha egy év múlva ránéznek, amikor újfent újévi fogadalmakat tesznek, már ha egyáltalán ránéznek valaha még egyszer. Ha élővé akarod tenni, akkor tedd mindennapjaid részévé. Vedd elő. Olvasd el. Érezd át. Lásd megvalósulni lelki szemeid előtt, teljes bizonyossággal, még akkor is ha nem pontosan látod az odavezető utat. Bőven elég az is, ha csak a következő lépést látod magad előtt ami előre visz. És azt meg is léped. Kitartóan. Következetesen. Minden egyes nap. És egy új világ nyílik meg előtted. Amiben végre valódi önmagad lehetsz.

www.egyujkezdet.hu